Íme, balatoni barangolásaim folytatása.....
Először is, mint kiindulópont ismét kezdjük utunkat Tihanyból, ebből a kis csodafaluból.
Tihanyban mindenütt ott a levendula, minden kertben, minden ház előtt, a köztereken.
A falu "végén" van egy kicsi tó, na nem a Balcsi, ezt a tavat úgy hívják a helyiek, hogy a Belső tó, útban felé, elhaladunk egy építménycsoport mellett, nem tudom mi volt az eredeti funkciója, tavalyelőtt levendulát szárítottak itt, szépen kis csokrokban fellógatva.
Előző utunkon Keszthelyre látogattunk el, most Balatonfüredre utazunk. A Tagore sétány csodálatos, és aki szereti a rózsákat, annak feltétlen érdemes meglátogatni.
Nem csak a sétányon vannak látnivalók. Bátran induljunk el be a városba, nem fogunk csalódni.
Azért ugorjunk vissza Keszthelyre is még 1 percre, íme a kert a restauráció után.
Legközelebb még távolabbra utazunk, és felfedezzük Dél-Görögország csodás tájait, addig is ízelítőül....
Egyébként ma "olyan" szemmel néztem a kertet. Reménykedem, hogy lassan -lassan ideér a tavasz. Ez a tél nagyon kemény volt, még nem látni ki az aki sérült, amint enyhül az idő ez kiderül. Egy biztos a törpe bambusz ami télizöld, teljesen el van sárgulva, biztosan újrahajt, de nem szokott ilyen csúnya lenni. Én már annak is örülnék, ha kisütne a nap, lassan 3 hete borult az ég, és míg a Dunántúlon sokat süt a nap , -viszonylag, nálunk semmi. Borultság, köd. Legalább a hó nagy része már elolvadt. Egy kis vidámság a kertben, hogy a hóvirágok virítanak.
