2012. márc. 31.

Nagy kert, két kutya, sok munka.....

Folyamatosan próbálom szépíteni a kertet, bár ez két kutya mellett nem mindig lehetséges, pláne, ha kiskutya is van a háznál.
Tisztában vagyok azzal, hogy olyan sosem lesz már a füvünk, mint valamikor 3-4 évvel ezelőtt, de ez engem nem zavar. Az, hogy a virágaim közül néhánynak el kellett távoznia, nem nagy veszteség, mert amit ez a  két kutya ad, az mindenért pótol. DE!! Az elmúlt  napokat azzal töltöttem, hogy munka előtt, vagy után kaktuszokat ültettem át, mert a kicsinek a legújabb "játéka" volt, hogy a kaktuszokat kiborítva szétrágta a cserepeket, alátéteket. Drasztikus lépére szántuk el magunkat. Idén nem veszünk muskátlit, mert nincs értelme, hogy  a kutya szétszedje. Ezért az összes kaktuszomat felköltöztettem a teraszra a konyhaablakba. Nem is rossz, még jobban tetszik, mint  muskátlival.... Plusz 1 teljes alakos fotó a kerti bútorról, igaz be volt tolva a pad, mert esőre állt az idő, de hiába, nem esett, pedig de kéne már egy jó kiadós eső....

Mivel a terasz már tele van, bajba leszek, hogy hova tegyem majd a szobanövényeket, amikor alkalmas lesz az idő az ő kiköltöztetésükre. A megszokott helyükre, a kis teraszra a virágtartóra idén nem tehetem őket, mert félő, hogy Zayd őket is leszedné, és játszana a cserepekkel. Épp ezért idén a kerti kút sem lesz kiöltöztetve muskátlival, mint az előző években. Az ajtó mellett szokott állni pl. a nagy hibiszkusz, de most az egyik pálma van itt, meg még néhányan átmenetileg....

Ahogy haladunk le a teraszról a tónál is szembetűnő változások vannak. Vannak/voltak színek...
 Nem tudom miért, de idén minden hagymás növénynek nagyon rövid lett a szára. A jácintok, és a nárciszok is mini szárúak lettek. talán a kevés eső az ok.

A barkafák már az utolsót rúgták a kertben, ezért megmetszettem őket. Elől a tónál is, és hátul a palánál is. Szépek voltak  a barkák, de nagyon hullottak már bele a tóba.  És az utolsó két díszfüvet is levágtam.



El is értünk a hátsó kerítéshez, ahol megint csak sok minden történt.
Először is a tuja végre ki lett vágva. Amennyire tudtam a talajnál vágtam ki, de még muszáj leszek kiásni majd a tönköt. Elég üres lett ez a sáv, főleg, hogy a barkát is megmetszettem, de ha megindulnak a füvek, és a dísznád a sarokban akkor újra megtelik élettel ez a sáv.  


A kis csonkok az  új szerzeményem egykori szárai. ( Mischantus giganteus ) .
 Bízom benne, hogy megered, és olyan lesz, mint amilyen szép a kedves ismerősömnél akitől kaptam. Jutott belőle a kis rózsaágyba is, mert ott volt 1 üres lyuk. Majd ha megered, átültetem jövőre és akkor veszek ide 1 rózsát, csak hogy szabályos legyen az ágyás, bár eredetileg ide tervezünk egy  szilárd alapzatú, fedett, hatalmas kifutót, amit eső esetén tudnának használni a kutyák. Még semmi sem biztos... A fű kezd kizöldülni, persze a rózsák tövénél máris csodaszép dús, és erős, és hatalmas,- nemcsoda a rózsák rengeteg istállótrágyát kaptak ősszel.

A megmetszett loncom  újult erővel kezdi az évet, máris látványosan hajt.

 A tavasziak szépen kezdenek nyílogatni...





Újra beköltöztek a madarak az odúba. Tavaly a lonc takarásában széncinege család élt, ám most, hogy  a loncot kivágtam, nyílt lett a terep, amit más madarak szeretnek. Ilyen madarak a házi rozsdafarkúak. Eredetileg is nekik, vagy a barázdabillegetőknek készült az odú, mert a röpnyílás nem  kör formájú, hanem a hosszúkás.

Nagyon jól jönne 2-3 nap csendes,- áztató eső, mert nagyon száraz a föld, nem győzünk locsolni.

2012. márc. 24.

ez is - az is....

Micsoda szép tavaszi  idő van újabban, nem lehet nem a kertben tölteni azt a kis időt, amivel rendelkezem. Végre kinyíltak az első tavaszi virágaim, az ibolyák! Még csak bemutatkozóba páran, a nagy ibolya-bumm még hátra van, de kétféle az ötből már megmutatta magát. A hagyományos lila, és egy szép halványlila. Olyan szépen terjednek. Idén a ház fala és a járda közötti kis repedést elborították, így szép kis szegély alakult ki a falnál. Amikor csúcson lesz a virágzás, akkor az előkert lilába borul, amit még sosem sikerült lefotóznom, mert a kép nem adja vissza az eredeti látványt.




(Itt hívom fel a figyelmet és kérem olvasóimat, hogy aki rendelkezik olyan ibolyával, ami nekem még nincs, kérem jelezze, és cserélhetünk is akár! Tavaly volt 1 postom az ibolyákról **ITT**. És **ITT** vannak a fotók az enyéimről egy korábbi bejegyzésből.)
Előző postomba a pálmák végleges helyéről írtam,  hát ennyit erről.... :)

És, hogy mi van a kerti tóval? A víz nemhogy 3 nap alatt tisztult volna le, de már másnap reggel kristálytiszta volt a víz. A halak felélénkültek, úszkálnak, folyamatosan etetem őket, és már várják este a vacsorát. Csak ők 6-n maradtak, de nem is baj, igaz, hogy a régi kedvenceim elpusztultak, de talán ez kellet ahhoz, hogy helyreálljon a rend. Nekem nem volt szívem elajándékozni őket, és minden évben csak nőtt a létszám. Szerintem ez vezetett az ősszel bekövetkező betegséghez is. A nagy létszám miatt  gyorsan terjedt a "kór".


A kis ágyásba a zsályák ezerrel hajtanak, már a virágok is látszanak a kis levelek között.

Lefestettük a palakerítést!! Szerintem sokkal szebb így. Elnézést a lemetszett lonc halomért, de még mindig nem volt időnk elszállíttatni. Mindenesetre a pala feldobta hátsókertet, már csak a ronda tuját kell kivágnunk, illetve  a bal szélen belógó fáskamrát lefesteni.

A tavaly egynyárinak elvetett  mályva, nem olvasta a szakirodalmat, és társaival együtt szépen hajtanak.

A hortenziák a tövüknél kezdtek kihajtani. Úgy néz ki az új helyükön biztonságban lesznek, és végre kiteljesedhetnek.


A sásliliomjaim....

Kipikíroztam a kis magonckáimat. A csillagfürtről nem szeretnék lemondani, ezért újra próbálkoztam vele, és 10 magból 6 ki is csírázott.
 A futó sarkantyúkákat is palántáztam, és tettem melléjük 1-1 orchidea pálcát, hogy tudjam őket mihez kötözni...
 És itt van a kis kalamondinom, ami ma friss földbe került. Őt is, és a palántákat is még visszahoztam a lakásba.
 És hát amint látszik az eddig hatalmas teraszunk hirtelen feltöltődött... Vettünk egy kerti bútor szettet. Még a párnák hiányoznak róla, egyenlőre csak kipróbálásképpen tettük oda a hintaágy szivacsait, de kényelmetlen, mert túl magas így az ülő rész. Még át kel csiszolnunk, mert vannak érdes részei, és én szeretném, ha  csak 1-2 árnyalattal is, de  sötétebbre festenénk, nem azért mert így nem tetszik, de mivel minden étcsoki barnára van festve szerintem nagyon elüt mindentől.  Egyébként roppant kényelmes, azóta majd' minden reggel itt reggelizünk.

2012. márc. 17.

Kipakolás II.

Ma folytatódott a növények kipakolása. Hihetetlen meleg volt, délutánra 21 fok lett. Kora reggel kezdtük a munkát. Soron következtek a nagy dézsások. A 3 pálmát ami eddig az  ismerősömnél telelt, hazahoztuk, és egy kis földfrissítés után rögtön az állandó helyükre tettem őket. A tél folyamán a kenderpálma 3 új levelet is  kinevelt.


A két főnix mögött sajnos nagyon látszódik a mellékbe vezető nagy fűtéscső, de idővel felépül majd elé egy kis fal amit ugyanolyan terméskővel rakunk majd ki, mint a kerti kút, vagy amit majd az oszlopok is kapnak, a tetején pedig egy fa lap lesz, tulajdonképpen egy pad alá lesz rejtve az egész. Persze mindez majd idővel...

Ezek után levágtuk a dísznádat. Rengeteget változott az összkép nélküle, megnyílt a tér...


A következő dolog a banán kitakarása volt. Talán még korai kicsit, ezért éjszakánként még betekerem a szárakat egy vastag habszivaccsal, de nappalra leveszem róluk.Jót tesz neki a szellőztetés, és a nappali meleg. Az egyik szár kb. 50 cm, a másik csak 15-20, de e nem a fagy miatt ilyen kicsit, hanem mert még ősszel szétrágta a kiskutya.


És a végére hagytuk a legnagyobb falatot. Nem bírtuk tovább nézni a tó méregzöld színét, így a nagytakarítást elkezdtük. Leszivattyúztuk a tó összes vizét. Bemásztam gumicsizmába, és a kutyák által belökött összes követ kiszedtem. Tavaly 50 halam volt kb. Nos összesen 6 db maradt életben, mind aranyhal, sajnos a 9 koim is mind elpusztult. Érdekes, hogy a tó fenekén kb 6 haltetemet találtam, plusz az az 5 amit korábban kiszedtem. Sajnos sokkal több pusztult el ősszel ezek szerint,-a betegség alatt,- mint gondoltam. Ami viszont a téli befagyásnak köszönhető az a rengeteg békatetem amit találtam. Alig hittem el, hogy sorba bukkantak fel az iszapból a hatalmas békák. Majdnem 20-t találtam, és egytől egyig  simán voltak 10 cm-esek. Nem gondoltam volna, hogy az én kis tavacskám ilyen sok vadállatnak ad téli menedéket. Idén nagyon figyelek majd arra, hogy ne fagyjon be a tó. Mindenesetre a lényeg, hogy a tó vize lecserélve kútvízre, ami sokkal melegebb volt, mint az eredeti vizük. Ne ijedjetek meg a következő kép láttán. A víz fehér! A friss víz mindig ilyen fehér de csak 3-4 napig, aztán teljesen kristálytiszta lesz. A tószűrőt is beüzemeltem, így folyamatosan mozog a víz újra. A kikerülő kövekből újrarendeztem a tópartot, így most nincsenek üres részek, de természetesen  nem marad el az átrendezés.

Valami hiányzik a két fenti kép jobb oldaláról. Úgy döntöttem megszüntetem a gyékénykosarakat. Teljesen szétnyomták már a  tövek, és nagyon csúnyán kiállt a tóból, olyan bénán nézett ki, ezért született meg a döntés. Nem telepítek újra gyékényt, ide lesznek téve a vízipálmák.
A két kosár gyékény így nézett ki kiemelés után... Jóformán magában a kosárban már nem is voltak gyöktörzsek, hanem a két kosár mögött voltak azok a részek, ahonnan kihajtott volna. Természetesen a kosarak tartama úgy összenőtt, hogy egyben mozgott az egész.
Végül levezetésként kitettem az izraeli muskátlikat a melléképület ablakába.

Már csak apróságok vannak hátra, illetve 1-2 nagyszabású dolog, de most a KRESZ tanfolyam miatt a szabadnapokat tanulással töltöm, nem lesz annyi időm  a kertre.