Nagyon hamar felmelegedett a levegő, és egy lelkes kertbarát mi mást tudna csinálni, mint a kertben barangolni, tenni-venni. Jól megszemléltem minden növénykémet. A hóvirágok lassan -lassan ki is nyílnak.
A legtöbb növény már elkezdett hajtani.
 | |
| Sásliliomok |
 | |||||||
| Varjúháj |
A gömbhortenzián csak 3 rügyet találtam. A tányéron pedig sajnos egyet sem. Bízom benne, hogy mindketten szépen fognak hajtani, és őrült növekedéssel, és virágzással hálálják meg a sok új teret, és a finom marhatrágyát!
A tavaszi hagymások már szintén kidugták a leveleiket a földből.
A snidling is hajt, a tavalyi levelet direkt nem szedtem le, a kép kedvéért is csak széthúztam, de önmagát védi az egykori levelekkel.
A kínai kenderpálma magoncom egész jól néz ki, 1 levele ugyan elszáradt, de ennyi belefér.
Az egynyárinak vetett Alcea pont olyan szép, mint ősszel, mivel kései vetés volt, nem virágzott ki, de szinte mindegyik tő közepén ott vannak a bimbókezdemények.
Ezt a loncot még sosem nyírtam meg, tavasszal, átmegyek rajta a sövényvágóval. Nem baj, ha kicsit frissül.
A barkafűz, amit előző évben nem metszettem meg tavaly, -mert 2010 őszén lett a tó mellől áttelepítve ide, - a barkahullás után tavasszal egy erős visszavágást fog kapni.
A kerti tó. A két magas japánfű közzé ma be kellet szórnom 2 lécet, egyfajta sorompót létrehozva, mert a kutyák előszeretettem isznak újabban a tóból, és ott is közlekedtek, csakhogy oda jácintok vannak ültetve, ezzel most megszűnt az átjárás, és a virágokat sem tudják letaposni. Egyébként a jácintok elköltöznek levirágzás után, mert korábbi terveimhez hűen, a sziklakert megszűnik, helyére évelők kerülnek, talán 1-2 kis növésű bokor. A tószűrő pedig a két díszfű között lesz, igaz télen látszani fog, de nem számít, mert a téli kertet egyébként sem nézzük olyan sokat. :)
Nos igen, ez a legrondább része a kertnek. A két majom rombolása talán itt a legszembetűnőbb. Na nem olyan rombolásra gondolok, hogy dűtenek borítanak. De jól látni a füvön,- már ahol van- hogy eléggé megviselték a nagy kergetőzések. A döntés: a mocsári hibiszkuszon túl, a kapu irányába egészen a bejáró széléig lekerítjük ezt a területet. Az ágyásszegélyt kidobom, az aranyág alól az ideiglenes kerítést felszámolom. Az üresen maradó részeket árnyékliliommal fogom feltölteni, amit nagyitól hozok, mert neki rengeteg van, és természetesen újravetem a füvet! Most, hogy ősszel levágtuk a vadrózsát elég sok a fény itt, és ha locsolom rendszeresen, márpedig fogom, akkor visszanyerheti eredeti formáját.
Az egyik bűnös a következő képen! :) Amint látszik a két díszfű vissza lett vágva. Az első még ősszel, a második pedig ma. Muszáj volt, mert a két őrült szétugrálta. A teraszon, a járdán, a bejárón mindenütt sárga hosszú fűszálak voltak, amik folyton beragadtak a kutyák szőrébe. Megszületett a döntés! Mivel az első díszfű egy lámpatisztítófű, neki mindenképp költöznie kell ki az utcára, az előkertbe, mert a toklászát nem győztem szedni a kutyákból, és annyira be tud fúródni, hogy sokszor nem is a szőrükbe ragadva találtam meg, hanem befúródva a bőrükbe! A második díszfűnek majd keresek helyet hátul valahol. Helyükre érkezik majd egy nagy, kb 50 cm magas oldalról fordított trapéz alakú, kb 1-1,5 méter átmérőjű kútgyűrű, amire most a kerti tó sziklakertje van tulajdonképpen ráépítve. Ezzel nyerek egy emelt virágágyást, amit még nem tudom mi mindennel fogok beültetni, de inkább évelőkre gondoltam, valami szép színesekre, 1-2 mini örökzölddel, vagy örökzöld lomblevelűvel, még kitalálom tavaszig.
Jól látni alább, hogy milyen magas lett idén is az olasz nád. Kb 5-6 méter. Ősszel még úgy terveztem, hogy visszametszem az Eden rose-t, de ma azt találtam ki, hogy 3-4 szál nádból obeliszket készítek, és arra még futhat a rózsa, ha van kedve.
Valami ilymesmire gondoltam....
Nem mehetek el szó nélkül azok mellett, akik feladták a harcot, így "télen".
Sajnos a citrom, és egy orchidea teljesen kiszáradtak, az öntözésem ellenére is. Több dugvány hortenzia, és izraeli muskátli sem maradt meg. A kiskutya teljesen szétszedte a csodálatos kövirózsáimat, a tó partján. Egyetlen egyet sikerült megmenekítenem, ő most idebent cserépben várja a tavaszt, és hogy sorsa eldőljön.
